Etimológiai magyarázat szerint a celeb fogalma többfajta értelmezést is hordozhat: általánosságban ismert embert, hírességet jelent, akinek nem feltétlenül kell nagyobb emberi értéket hordoznia, szóval kreált, talmi „személyiség” is lehet. De celebnek titulálhatnak manapság már valódi értéket hordozó hírességet is, mert a bulvár média áttör minden gáton, ha érdeke úgy kívánja. Bizonyára az ominózus ismert emberek létező vagy vélt intelligenciájuk szerint reagálják le ezt a paradox keveredést. Van, aki örül neki, mert pénzt hoz a konyhára, van, aki álszenteskedik, de pénzt hoz a konyhára, és vannak, akiket hidegen hagy, netán irritál az ilyetén „elismerés”.

Akinek semmilyen komplexusa nincs ez ügyben, az maga az anyatehén, a bulvár.

No, hát nézzünk gyorsan egy-egy példát mindkét viszonylatban.

Semmiféleképpen sem passzíroznák bele a celeb-degradációba egy kiváló sportembert, akit az utóbbi hetekben vett vállára hír- és nyáldömping, és érdemei mellett jó magyar szokás szerint, már simlisséget is belemagyarázott teljesítményébe!

Ez az úriember Rakonczay Gábor, akinek fogalma sem volt róla, hogy celebbé avanzsált kis honában, míg a végtelen óceánt szelte lélekvesztőjével. A sztorit gondolom, mindenki ismeri, ez a hatvan kilós szerény, szőke srác olyan emberi nagyságot mutatott be, ami kevesünknek adatik meg! Nevezhetjük őt fanatikusnak, vagy uram bocsá’ őrültnek is, de teljesítménye azért mindenféleképpen elgondolkoztató és elismerésre méltó.

Mondhatják azt a szkeptikusok és a fanyalgók, hogy semmi értelme a dolognak, ugyan úgy, mint mondjuk minek felmenni nyolcezer méteres hegyekre, kutyaszánnal nekivágni az Északi-sarknak, lemerülni a tengerek mélyére, beszorulni egy sötét barlangba, vagy repkedni a magasban, miközben csak a földön vagyunk biztonságban! No, és itt a legjobb hely a sörözéshez!

Akinek nincs fantáziája, annak élete sincs, mondták már a régi rómaiak is, és még hozzátették a bátorságot is, mint az emberi jellem építőkövét. Attól, hogy a világ rohadtul kényelmes lett, még nem kellene kiölnünk magunkból a szárnyaló vágyat, ami teljesebb emberré tesz, és az eltökéltséget, ami mindenen keresztülhajt. Szóval minden pátosz nélkül mondom, hogy szükség van a határok feszegetésére, hiszen a végtelen nem létezik, csak a lustaságainkban…

A celebség talmi példái naponta előttünk hemzsegnek. Nyílván erre is szükség van, hiszen nem egy húron pendülünk, másra kíváncsi egy átlagember, és mást igényel a napi sajtóból egy agysebész. Én ugye nagyképűen elhatárolódok bizonyos rém szimpla ügyektől, mégis néha odaállok a sovány hiénák mellé, és elkapok néhány lerágott csontot. Mert mindenkinek vannak jellemgyengeségei.

Kreált „hírességeink” egy szép csokra az utóbbi két VV szereplői, akikről naponta hallunk. Most éppen Attila és Kinga románca söpör végig a bulvár mezején, és vet szelet.

Mindketten beismerték, hogy kapcsolatban vannak, de őrzik magánéletük, ezért többet nem mondanak.

Nem tudom eldönteni, hogy ez pr-fogás, tán egy jó menedzser van a háttérben, esetleg ők maguk égetik közös pénzkutató lámpásukat, netán valóban lángok lobbantak kis lelkükben egymás iránt. Kinga villabéli és közvetlen az utáni kijelentései elbizonytalanítanak az őszinteség hitelességében, de hát voltak már csodák a történelemben!

Azon kívül szent evangélium csak elméleti síkon létezik, és nem kérdés, hogy az idő lassú kíméletlenséggel minden tabu oszlopát ledönti egyszer…